|
|||||
 |
kronológiák | » kisebbségtörténeti kronológia | |||||||||||||||||||||||
 |
|
||||||||||||||||||||||||
| találatszám: 6 találat | lapozás: 1-6 | ||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| észrevételeim vannak  | kinyomtatom | könyvjelzõzöm |
Névmutató: Csikós Júlia 2005. szeptember 5.Zabolán a református templomban szeptember 4-én ünnepi istentisztelettel vette kezdetét a gróf Mikó Imre születésének 200. évfordulójára a zabolai Pro Museum Egyesület által rendezett emlékünnepség, amelyen Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület főjegyzője hirdette az igét. Egyed Ákos akadémikus, az Erdélyi Múzeum-Egyesület elnöke Hidvégi gróf Mikó Imre – Erdély Széchenyije címmel tartott előadást. Az ünnepség a Mikó Imre-szobornál folytatódott, ahol beszédet mondott Ádám Attila Péter, Zabola község polgármestere, Kötő József, minisztériumi államtitkár, Horváth Tamás, a budapesti Hidvégi Gróf Mikó Imre Alapítvány elnöke és Pásztori Tibor Endre nyugalmazott lelkipásztor, a Basa Tamás Kulturális és Gazdasági Egyesület elnöke. A Mikes-kastély, a szülőház előtt beszédet mondott Bíró Béla, a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium igazgatója és Pető Mária, a sepsiszentgyörgyi Református Kollégium igazgatója. Bemutatták a Csikós Júlia szerkesztésében megjelent kötetet, amely gróf Mikó Imre válogatott írásait tartalmazza. Az ünnepi rendezvény Az építkező – gróf Mikó Imre élete és életműve című kiállítás megnyitójával ért véget. /Bodor János: Erdély Széchenyijére emlékeztek. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), szept. 5./2008. január 16.1996-ban létesült a sepsiszentgyörgyi Társ Könyvkiadó és -forgalmazó Kft. Tulajdonosa Csikós Barnabás és felesége, Júlia. Nincs saját üzlethelyiségük, a tömbházlakásukkal szomszédos lakrész a raktár és az ,,eladási pont”. Alkalmazottjuk sincs, a Csikós házaspár végez minden teendőt. Júlia a kolozsvári Babes–Bolyai Tudományegyetemen szerzett magyar nyelv és irodalom szakos tanári diplomát, Barnabás a Brassói Műegyetemen végzett, az elektromérnöki karon. Ismert, hogy csak Magyarországon kb. kétezer, könyvkiadással és -forgalmazással foglalkozó cég van bejegyezve. Ezeknek csak egynegyede aktív, de az is nagy szám, olyan ötszáz körüli, s óriási konkurenciát jelent. Csikósék első kiadott könyve Benedek Elek Honszerző Árpád című ifjúsági történelmi regénye volt. Szerencsére még a kiadást követő első fél évben háromezer példányt tudtak belőle eladni. Ezután kiadtak egy Méhes György-kötetet és egy Benedek Elek-meseválogatást. Elkezdték a magyarországi szépirodalmi és történelmi vonatkozású könyvek importját és terjesztését. A hét szűk esztendő véget ért, bekövetkezett a javulás. Az elmúlt két évben kiadtak tizenhárom könyvet, meseválogatásokat és ifjúsági regényeket. Svédországban elérték Veress Zoltán írót, akinek az engedélyével kiadták a Tóbiás és Kelemen című, valamint a többi kedves verses meséjét. 2005-ben Csikós Júlia megszerkesztette a Gróf Mikó Imre, 1805–2005 című emlékkönyvet. Az első könyveiket a csíkszeredai Alutus nyomdában nyomtatták, a többi mesekönyvet és ifjúsági regényt Magyarországon, ugyanis ott olcsóbb volt. Az utóbbi időben megjelent helybeli tanítónők által szerkesztett öt könyvcímük is közmondásokkal, mondókákkal. /Czompó János: Kétszemélyes könyvkiadó. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 16./2012. december 22.Könyvbemutatóval zárult a Bod Péter EmlékévA múltidézés távlatai címmel tartották szerda este a Bod Péter Megyei Könyvtárban a Bod Péter Emlékév zárórendezvényét, melynek során felidézték az eseménysorozat mozzanatait, bemutatták Bod Péternek az erdélyi románok egyházáról szóló történelmi munkáját, valamint az alkalomra összeállított, a sepsiszentgyörgyi könyvtárakat bemutató kötetet. Tartalmas műsorral közreműködött a kézdivásárhelyi Bod Péter Tanítóképző színjátszó csoportja. A Látjátok feleim... című műsort Szováti Mária táncoktató és Zakariás Zalán rendező közreműködésével Deák Magdolna és Fejér Piroska magyar szakos tanár állította össze. A házigazda Szonda Szabolcs könyvtárigazgató köszönetet mondott a rendezvénysorozat résztvevőinek, támogatóinak, majd Tamás Sándor, a megyei tanács elnöke köszöntötte az egybegyűlteket. Kitért a székelyföldi szórványprogramra, mely által „ésszel és jó szándékú akarattal” a nehéz gazdasági helyzetben is támogatták a szórványt. Szonda Szabolcs vetített képes előadásban elevenítette fel az emlékév stációit. 2012. február 22-én, születésének 300. évfordulóján a tudós pap, irodalom- és egyháztörténész emlékhelyein tartottak ünnepséget: az alsócsernátoni Haszmann Pál Múzeum és a felsőcsernátoni református templom kertjében álló mellszobornál, a Bod Péter szülőháza helyén álló kopjafánál és a felsőcsernátoni Bod Péter Népházban. Ezt követően számos rendezvény zajlott: többek között Kultúra és társadalom kapcsolata és kihívásai címmel műhelytalálkozót tartottak, nemzetközi tudományos konferencia zajlott Nagyenyeden és Magyarigenben, Bod Péter-vetélkedőt szerveztek diákoknak, sor került a Bod-leszármazottak családtalálkozójára, a Kálnoki Református Egyházközség és a Dr. Bedő Albert Környezetvédelmi, Ifjúsági és Közművelődési Egyesület buszos emléktúrát kezdeményezett, november 17-én Magyarigenben Bod Péter-mellszoborot, Vargha Mihály alkotását avatták, majd 24 órás olvasómaratont tartott a baróti Gyulai Líviusz Városi Könyvtár. Az ismertetőt követően levetítették Simon József Bod Péterről és az emlékév eseményeiről készített filmjét. Gudor Kund Botond lelkész, a Nagyenyedi Református Egyházmegye esperese, történész, Bod Péter-kutató bemutatta az általa szerkesztett, a sepsiszentgyörgyi Háromszék Vármegye Kiadó és a csíkszeredai Státus Kiadó közös gondozásában megjelent, Bod Péter két munkáját összesítő, Az erdélyi románok egyháztörténetének két könyve című kötetet. Igazi kincs, jellemezte a művet a szerkesztő, amely a görög katolikus egyház megalakulásának ismertetése céljával bemutatja a románok eredetét, népszokásait, egyházi életét, egyházi személyiségeit. A román történetírás számára megkerülhetetlen munka, ám némelyek ma sem akarnak tudomást venni róla. Demeter Lajos helytörténész az általa szerkesztett, a Háromszék Vármegye Kiadónál megjelent, Tékák az időben – Sepsiszentgyörgyi könyvtárak a Kaszinótól a Bod Péter Megyei Könyvtárig című könyvet mutatta be. A megyeszékhelyi egykori és mai könyvtárakat Demeter Lajos mellett Csáki Árpád és Tóth Szabolcs Barnabás történész, Csikós Júlia, a Székely Mikó Kollégium könyvtárosa és Kiss Jenő, a megyei könyvtár volt igazgatója méltatta. Szekeres Attila Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2014. február 8.Ismert és ismeretlen sepsiszentgyörgyiekKétévnyi megfeszített munka után készült el a Sepsiszentgyörgy személyiségei című nagyszabású vállalkozás első kötete, melynek bemutatója szerdán 18 órakor lesz a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeumban: a szerző, Demeter Lajos helytörténész olyan munkát tesz az olvasó asztalára, mely a teljesség igényével, de annak megvalósíthatatlanságával veszi számba a város szülötteit, a város történetét hosszabb-rövidebb ideig meghatározó vagy befolyásoló személyiségeket, a város hírét s nevét a nagyvilágban tetteikkel megismertetőket. Az A–J szócikkeket tartalmazó első kötet lexikonszerű felépítésben, de olvasmányos formában mutatja be a 16. századtól kezdődően azt a 391 ismert vagy ismeretlen személyt, akikről a szerző és a szerkesztésben őt segítők úgy gondolták, mindegyikük valamilyen mértékben és valamennyi ideig részese volt Sepsiszentgyörgy életének. Hogy miért épp ők, arról Demeter Lajost kérdeztük. Demeter Lajos: – Nem ennek indult a könyv, 2011-ben, Sepsiszentgyörgy várossá nyilvánításának 550. évfordulóján vetette fel az ötletet Antal Árpád polgármester, hogy kellene egy kiadványt szerkeszteni a város jeles személyiségeiről. De amikor elkezdtem gondolkozni rajta, úgy éreztem: most az alkalom olyan könyvet készíteni, melyben nemcsak a legnagyobbak legyenek benne, hanem olyanok is, akiket ma már senki sem ismer. – A gyűjtéshez ellenben nem 2011-ben fogtál hozzá. – Kíváncsi természetű vagyok, mindenféle szempontból érdekel Háromszék története, mióta a Megyei Tükör megindult, azokat a cikkeket, amelyek valamely helyről vagy valakiről szóltak, kivágtam és összegyűjtöttem, majd miután a Háromszékben Kisgyörgy Zoltán kezdte közölni a Mementókat, azokat is. Ugyanakkor sokat jegyzeteltem az idők során a negyvennyolcasok kutatása közben, de segítségemre volt például Magyarországról dr. Szakály Sándor, aki a második világháború mára már teljesen elfelejtett vezérkari tisztjeiről adott életrajzi adatokat. – Mi nehezítette munkádat? – Sok adatot leellenőriztem az anyakönyvekben, hiszen nemcsak arra voltam kíváncsi, ki a könyvbe bekerülő személy, hanem gyökereire is. Ezzel egyrészt segítséget nyújthatok azoknak, akik családtörténettel foglalkoznak, de azért is fontosnak tartottam, mert ha az ember végiglapozza a könyvet, arra is rájön, hogy vannak olyan családok, amelyek kitermelik magukból az intelligenciát. Csak két példát mondjak, dr. László Ferencnek az egész gyermekserege – kivéve a lányt – mind kiváló és elismert szakember lett a maga területén, vagy a szárazajtai Incze családot is meg lehetne említeni. – Egy-egy élettörténet kapcsán számos kuriózummal is szembetalálja magát a kutató, nyilván, ezekből kevés kerülhetett be a könyvbe. A személyiségek kiválasztásánál hol kellett meghúzni a vonalat? – Nagyon sok kétellyel jár egy ilyen könyv megírása: ki kerüljön be, ki nem. Természetes elvárás volt, hogy a Pro Urbe-díjasok benne legyenek, ennek logikus következménye, hogy be kell tenni a város díszpolgárait, Jókai Mórt vagy Bem Józsefet, aki telkes polgára volt Sepsiszentgyörgynek. Vannak olyanok, akik itt születtek, de azt lehet mondani, semmi közük a városhoz, vagy mások, akik idős korukban kerültek ide, itt temették el őket, hát őket is meg kellett említeni. Néhány ilyen jellegű könyvet átforgattam, azokba nemcsak azokat a személyeket vették bele, akik abban a városban születtek, hanem azokat is, akik ott megfordultak. Azt mondtam, állj meg, betyár, nekünk van elég, kivel büszkélkednünk, nem muszáj mindenkit felsorolni, aki a városban egyet tért. Ha büszkék vagyunk a Székely Mikó Kollégiumra, miért ne lehetnének benne a diákjai? Hiszen sehol meg nem emlékezünk az első mikós-generációkról. Ebben nagy segítségemre volt Csikós Júlia, aki egybegyűjtötte azoknak a diákoknak az életrajzát, akikről a 110. évfordulón, Albert Ernő igazgatósága alatt kiállítást rendeztek. – Tudom, a teljesség igényével készítetted a könyvet, mégis hiányos. – Van olyan, aki azért nem került bele, mert az idő lejárt, Deák Ferenc képzőművész például, vagy a Bónis testvérekről – elismert zenészek voltak – későn kaptam adatokat. Van olyan is, akit utólag kivettünk, de nem az a lényege ennek a könyvnek, hogy bíráljon, hierarchiát állítson fel vagy egyenlőségjelet tegyen a személyiségek között, azt tegye meg mindenki a maga szellemi tárházában. – A könyvben nemcsak magyar, hanem román személyiségek is szerepelnek. – Miután román Pro Urbe-díjasok is voltak, és mivel román világot kettőt is éltünk, a románságnak már vannak elhunyt személyiségei, így került be például Vlad Cășunean is, aki arról volt nevezetes, hogy bizony magyarellenes kitörései voltak, és ellene tett mindannak, amit a magyarság kezdeményezett. De ő is a város meghatározó személyisége volt. Hasonlóképp nem lehet letagadni Valer Bidut, Victor Cerghi Popot vagy Răuca Răuceanut – mind megérte a pénzét magyar szemszögből, de a másik szemszögből felsorolják, hogy mennyi jót tett a románságnak. Nem az én feladatom megítélni szerepüket, az a kor történészének a dolga, ennek a könyvnek az a célja, hogy a fiatal kutatók számára segítséget nyújtson, de bárki érdeklődő megtudhassa, kik voltak azok, akik Sepsiszentgyörgy életét alakították. Váry O. Péter Háromszék (Sepsiszentgyörgy), 2014. november 17.A tudomány és szellem megtartó ereje – Születésnapját ülte a sepsiszentgyörgyi alma materA történelem viharainak átvészelése és magyarként való megmaradásunk azon elődeinknek köszönhető, akik a folyamatos önvédelmi harc, az elnyomás hosszú évei alatt, valamint lélegzetnyi békeidőben egyaránt képesek voltak a nemzet érdekében úgy cselekedni, hogy utódaik még évszázadok elteltével is építkezhessenek az általuk lerakott alapokra. Áldozatos tevékenységük eredménye az anyanyelv és tudás fellegvárainak Erdély-szerte létrehozott hálózata is, köztük az elmúlt hétvégén fennállásának 155. évfordulóját ünnepelő Székely Mikó kollégiummal. Czegő Zoltán véndiák Igazat vallani címet viselő versének Dancs Árpád tanár által megzenésített, az alma mater himnuszává nemesedett sorainak meghallgatása után Kondor Ágota intézményvezető köszöntötte a csengő hangjára csütörtök délben összegyűltek népes táborát. Az ünnepségsorozatot megnyitó beszédében az igazgatóasszony rámutatott, az esemény legszebb és legfontosabb hozadékának az együttlétet tartja, hiszen a visszazarándokoltakban rejlő élményekből és emlékekből áll össze a születésnapját ülő kollégium történelme is. Azé az iskoláé, mely az emberiség közös tudásának gyökerében felhalmozódott szellemi táplálékot hivatott átadni továbbra is az egymást követő nemzedékeknek. A folytatásban Makkai Sándor Zászlóbontás című verse hangzott el egy tizenegyedikes diáklány tolmácsolásában, majd a gimnáziumi tagozat, Szántó-Dombora Anna zenetanárnő által vezényelt kórusa népdalokat adott elő, végül pedig a véndiákok és a tantestület képviselői koszorúkat helyeztek el az udvaron álló emlékműnél. A megemlékezés Csutak Vilmos egykori igazgató és Gróf Mikó Imre iskolaalapító szobránál folytatódott. A tanulók és tanárok egy csoportja lerótta kegyeletét a vártemplomot körülvevő fal tövében az elhunyt mikós diákok és tanárok emlékét őrző 78 kopjafánál is, ahol az emlékhely létrehozásának kezdeményezője, dr. Szőcs Dániel idézte fel a múlt néhány jelent megtartó és jövőt formáló cselekedetét. Csikós Júlia könyvtáros, élve a kerek évforduló kínálta lehetőséggel, gróf Mikó Imre életére és tevékenységére, a tanoda alapítására és történetére, a falai között zajló diákéletre vonatkozó, valamint a véndiákok háláját és ragaszkodását tükröző okmányokat mutatott be Kádár István segítségével, az iskola régi dísztermében alakulófélben lévő múzeum anyagából. A konferenciateremben ugyanakkor rajz- és tárgykiállítás nyílt a kis- és nagydiákok alkotásaiból. Bár Háromszék 1859-ben még alig heverte ki a magyar szabadságharc orosz szuronyok általi vérbefojtásának nemzeti tragédiáját, a múlton való értelmetlen rágódás helyett iskolaalapításba és építésbe fogott. És tette ezt azzal a meggyőződéssel, hogy az olyan értékeket adhat egy népnek, ami pénzzel nem vásárolható, és nem lehet elvenni vagy ellopni sem: szellemi kincseket, tudást, hitet és reményt – emelte ki az igazgatónő, a Tamási Áron Színház nagytermében megtartott ünnepség megnyitóján elhangzott köszöntőjében. És, hogy a felsorolt kincsekből az itt végzők azóta is részesülnek, jól bizonyították a vén és jelenlegi diákokból álló kórusok szárnyaló hangjai, a népi együttesek vérpezsdítő táncai, a dr. Albert Éva, Orbán-Barra Gábor és Stekbauer-Hanzi Réka ajkairól felcsendülő dalok, de a színjátszó csoport iskolaalapítást felelevenítő, valamint Kozma Orsolya népmonda előadása is. Az általuk nyújtott élményért pedig az előadókon kívül, Dancs Árpád és Péter Albert volt, valamint Szántó-Dombora Anna, Dobra Judit és Tókos Ibolya jelenlegi tanároknak, valamint Tőkés Edit és Zsolt táncmestereknek tartozunk köszönettel. Pénteken, a kollégium dísztermében megtartott tudományos értekezleten Cserey Zoltán történész, Krecht Gyöngyvér Mária, Rab Sándor, József Álmos, Pénzes Loránd tanárok, Csikós Júlia könyvtáros, valamint Albert Ernő és Izsák Ferenc volt igazgatók előadásainak meghallgatása során, az iskola története és működése, illetve a falai között pezsgő szellemi és kulturális élet egy-egy szeletébe nyertek betekintést a jelenlévők, de tudomást szerezhettek a működésében különböző korokban fellépő nehézségekről is. Délután ugyancsak a díszterem volt a helyszíne József Álmos véndiák ez alkalomra megjelentetett két kiadványa bemutatójának. Egyikük az Albert Ernő által 1954-ben alapított néptánccsoport négyéves működésének nehézségeivel és sikereivel ismerteti meg a hallgatóságot, a tagok visszaemlékezései és Antal Miklós fizikatanár fotóinak a segítségével, a másik pedig a Mikóban végzett és színészi pályára tért személyek névsorát és pályafutásuk rövid ismertetőjét tartalmazza. Visszatekintve a két nap alatt átélt szellemi élményekre, nyugodt lélekkel megállapíthatjuk, hogy a Sepsiszentgyörgy egyik büszkeségét jelentő oktatási intézmény vezetői, volt és jelenlegi diákjai tudatában vannak szeretett iskolájuk múltban és jelenben betöltött, illetve jövőbeli fontos és nélkülözhetetlen szerepével, a segítségükkel megszervezett és általuk megvalósított évfordulós programok, események gazdagsága és színvonala legalábbis ezt sugallta. Bedő Zoltán Székely Hírmondó Erdély.ma 2016. június 17.Tőkés Istvánra emlékeztekHosszú időn keresztül nemcsak úgy tartottuk számon dr. Tőkés István teológiai professzort, az Erdélyi Református Egyházkerület püspökhelyettesét, a Református Szemle szerkesztőjét, mint iskolánk neves egykori diákját, hanem úgy is, mint a Székely Mikó Kollégium legidősebb élő véndiákját – emlékezett Csikós Júlia mikós könyvtáros az idén januárban százesztendős korában elhunyt Tőkés Istvánra az iskolában tegnap tartott emlékünnepségen. A Székely Mikó Kollégium kazettás mennyezetű, régi dísztermében Csikós Júlia szólt az adományozó Tőkés Istvánról, aki 2008-ban egykori osztálytársai, évfolyamtársai közül egyedüliként jelentette az iskolának, hogy hetvenöt esztendővel ezelőtt végzett a Mikóban, és egykori tanárai emlékére saját könyveit ajándékozta alma materének. Hálás tanítványi tisztelettel és szeretettel – írta be a kötetekbe, amelyekkel olyan neves oktatóira emlékezett, mint Andrási Tivadar, Bágya András, Benedek Károly, Csutak Vilmos, Debreczy Sándor, Demeter Béla, Demény Zoltán, Döme Bálint, Felszeghi István, Gödri Ferenc, Konsza Samu, Szász Béla, Tunyogi Csapó Endre, Boga Lajos, valamint a korábban elhunyt Péter Mózes és László József. A névsor önmaga mikós történelem, miként Tőkés István élete is, akiről Kondor Ágota iskolaigazgató azt mondta, abban a korban volt diák, amikor az egyház, az egyházi iskolák, a Székely Mikó Kollégium is a megmaradásért küzdöttek, és azt a meggyőződést vitte magával a Mikóból, hogy a tudást és a talentumokat azért kapta a Fennvalótól, hogy azt kamatoztassa, használja. Tőkés István lelkészként olyan korban keltett reményt, vigaszt, bátorítást az emberek lelkében, amikor kevesen merték ezt megtenni – mondotta. Tőkés István Málnáson született 1916. augusztus 8-án, az iskolát szülőfalujában és a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégiumban végezte, de Brassóban kellett érettségiznie román bizottság előtt, mert abban az időben a Mikónak nem adták meg a hatóságok a nyilvánossági jogot. Kondor Ágota ismertette a teológiai professzor, püspökhelyettes, az 1989-ben szolgálatától megfosztott Tőkés István életét, majd az iskola díszes lépcsőfeljárójában berendezett fényképes panteonban, amely az iskola neves tanárainak, növendékeinek állít emléket, a megbecsülés jeléül elhelyezték Tőkés István fényképét. A megemlékezésen verset mondott Kozsokár Hanna, énekelt Márkosi Lili és Steckbauer-Hanzi Réka, Tőkés István emlékezetét és az emlékezőket megáldotta Mátyás István angyalosi református lelkipásztor, egyházmegyei főjegyző. Fekete Réka Háromszék (Sepsiszentgyörgy) lapozás: 1-6
(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2024 Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék
|
|
||||||||
